Amikor elköszönünk egymástól, és hátat fordítunk egymásnak, én még mindig visszatekintek, hogy utoljára láthassam. És amikor már hazafelé tartok, minden perc elteltével egyre jobban hiányzik. És miért? Mert szeretem.
Valakinek mindig fáj. Vagy te törsz össze, vagy összetörsz valaki mást. Egy olyan embert, aki jobbat érdemel. Tudod, hogy mit érez, hisz te is voltál ilyen helyzetben. Szemét dögnek érzed magad, egy senkinek. Tehetetlen vagy, a bűntudat szétfeszíti a testedet. Könnyek…
Bárki fel tudja adni, ez alegkönnyebb dolog a világon. Dekitartani, mikor mindenkimegértené, hogy összeomlasz. Az azigazi erő!
Maradni szeretnék, tán nem is baj, hogy nem lehet, ugyan miért lennék itt, ha nem foghatom meg kezed...szellemként jár majd egy hűvös árny a faladon, ha másból nem, majd ebből tudni fogod mikor feladom...
Elveszíteni valakit… Régebben mindig úgy gondoltam, hogy bizonyos dolgokat, embereket, csak a halál vehet el tőlem örökre. Pedig sokkal kevésbé drámai módon is elveszíthetünk valakit, ha eljön egy pont, és megszakad valami. És onnantól fogva nem beszélünk vele, nem az ő…
Ha én már nem leszek neked, ki simogatja mosolyával szíved? Ha én már nem leszek neked, adod-e másnak édes szerelmed? Adod-e csókod, gyöngéd ölelésed? Ha én már nem leszek neked, mondd, ki súgja majd füledbe neved? Ha én már nem leszek neked, alig érintéseim már nem érezheted.…
Sok ember csalódik abban akit szeret!Fájdalmukon nem látnak túl.Sokszor évekig kínozzák magukat!Közben nem veszik észre a külvilágot a körülöttük zajló életet.Nem látják meg azt ki igazán szeretné őket, elmennek mellette.Csak későn eszmélnek rá, hogy elmentek a boldogságuk…
Egyszer mindent megtettél azért, hogy láss, halld a hangom, megérinthess. Most pedig úgy teszel, mintha sosem kellettem volna. Tudom. Tudom, hogy önző dolog azt várni, hogy te is olyan szomorú legyél miattam, mint amennyire én miattad. De legalább megvígasztalna a tudat, hogy egyszer…
Utolsó kommentek